5.heti beszámoló Írországból
A negyedik hét egészen jól telt. Az órák érdekesek, be tudunk kapcsolódni. Viszont ami kissé szomorú, hogy ötödévesként alig csinálunk már gyakorlati feladatokat, mert a diákok az érettségi itteni megfelelőjére készülnek, emellett a karácsonyi dolgozatra. Itt előre meghatározott időben, központosított rendszerben működik a jegyszerzés. Van “feleltetés” az órákon, de csak egy-két kérdés, az sem jegyre. Az iskolában megismert diákok mellett az otthoniakkal is természetesen tartjuk a kapcsolatot. Az órák utáni időszakra sikerült beállítani egy olyan napi rutint, ami kitölti az egész délutánt. Tudunk edzeni az iskola saját, ingyen használható edzőtermében, majd mivel megengedték, hazavihetünk egy gitárt az iskolai zeneszobából és játszunk rajta. Ennek kifejezetten örülök. Az edzés és zenélés mellett a családdal is vagyunk, van, hogy együtt vacsorázunk vagy besegítünk nekik egy picit a ház körül. Viszont Kolinnal már kicsit más a helyzet, ő az elmúlt héten sikeresen másik családhoz került, méghozzá az enyémhez. Nagyon jól elvagyunk, mondjuk néha kicsinek érződik a szobánk kettesben, de megbékéltünk vele. Utazni is könnyebb így, ha hétvégén megyünk valahova, meg sosem vagyunk egyedül. Csak kitaláljuk, mit szeretnénk, és bevisz a host apukánk a településre vagy a helyi buszhoz. Az egyetlen probléma itt, hogy borzalmasan kicsi a település. Két kisbolton és egy pár gyorskajáldán kívül semmi nincs, ami közösségi térnek mondható, maximum a sportpályák vagy az iskola. Ezen a héten szombaton megint voltunk Dublinban, ahol lementünk szétnézni a parton és sétálgattunk a városban.
Bálint
A héten Limerick-be, Cloghan-be és Athlone-ba is mentünk Bálinttal, mindhárom hely gyönyörű volt, és jól éreztük magunkat, valamint Athlone-ban Zarával is találkoztunk. Az iskolában továbbra is sokat tanultam és jól éreztem magam. A héten bemutatkoztam egy francia cserediáknak, Vladrilnak, akit minden nap láttam, de még nem ismertem meg, és egy fiú felismert a buszon Athlone felé, vele is jót beszélgettünk és az osztálytársainkkal, egyéb cserediákokkal is nagyon jól kijövünk. Az iskolába autóval visznek minket, és csak kilenc órára kell beérni, eddig egyszer sem késtünk. Az iskola olyan méretű, mint a miénk, hat évfolyam van három-három osztállyal, harmadik és ötödik között transition year van, ahol minél több dolgot próbálnak ki a diákok, mivel érettségire ötödikben kezdenek el készülni. Minden óra más teremben van, a termek tanároknak vannak kiírva, nem osztályokra, mint nálunk. A 40 perces órákra öt perc van a szekrényből előkészíteni a felszerelést és beérni. Az első két óra után van egy kisebb, 20 perces szünet tízóraizni, utána még három óra meg egy 40 perces ebédszünet, összesen kilenc óra van megtartva naponta, kivéve szerdán, a fél napon, mert aznap csak a tízóraizó szünet van, utána négy óra van megtartva, így összesen csak hat. Az ebédlő nagy, van körülbelül nyolc asztal 24-24 hellyel, és a büfével egy helyen van, ahol nagyon jó ételeket lehet kapni, például €3.80-ért lehet kapni egy nagy, 20-30 centis 'chicken roll-t' (olyasmi csirkés szendvics, mint nálunk), amibe sok feltét közül lehet választani, mint egy subway-ben, viszont legtöbben (és mi is) maguknak hozzák (hozzuk) az ebédet. A tornaterem olyan méretű, mint a miénk, de az udvar hatalmas, van egy hurling-, egy foci-, egy kosár- és egy kisebb focipálya és a felső emeleten még egy kondi is van, de annak nem a legjobb az állapota, és van olyan, akinek nem ott van a helye, de mégis odajár. Testnevelés órákon általában röplabdázni szoktunk, de lehet sétálni is és edzeni is a kondiban. A városokban sétálgattunk és megnéztük a látványosságokat, mint például Limerick-ben a King John's Castle-t, Hunt Museum-ot, Saint Mary's Cathedral-t és még vagy öt épületet, vagy Athlone-ban a hidakat, a plázát és a Dead Center Brewery-t, ahol a pizzájuk Athlone's best pizza kitüntetésű. Cloghan-ben a központot néztük meg és Sparba mentünk. Limerickben még sok charity shopot látogattunk meg. Bálinthoz azért költöztem át, mert bár Angeláékkal is jó helyen voltam, nem voltunk egy hullámhosszon, és Bálintnál kiderült, hogy volt egy szabad hely, nagyon örültem, hogy átjöhettem ide. Itt a nevelőszüleink nagyon intelligens és karizmatikus emberek, és soha nem stresszelek olyan dolgok miatt, mint amik miatt Angeláéknál tettem. Szerencsére rengeteget adnak itt enni, soha nem vagyok éhes, ami nagyon jó, mert heti háromszor edzek. Szerencsére kijelenthetem, hogy a legtöbb ír udvarias és intelligens, minden felnőtt, akivel találkoztam, nagyon segítőkész, és még az utcán is kedvesek egymással az emberek.
Kolin
