Eszterházy Károly Katolikus Egyetem Gyakorló Általános Iskola,
Gimnázium, Alapfokú Művészeti Iskola és Technikum
Buongiorno Italia!!
2022


Iskolánk tradíciója, immár több mint 20 éve az egyhetes tanulmányúton Olaszországban. Amikor eljön a szeptember, a 12. évfolyam diákjainak lehetősége van – a tanév végi komoly megpróbáltatások előtt – részt venni egy, az iskola által szervezett, tanulmányúton.
Történetünk 2022. szeptember 11-én kezdődött, egészen pontosan 23:30-kor. Ekkor indultunk el a 12 órás buszútra, mely után mindenki megváltásnak érezte, hogy újra felállhat. A célig, mely egy Cavallino nevezetű olasz kisváros volt Velence közelében, átszeltük országunkat és a festői tájakkal rendelkező Szlovéniát is. Hétfő dél körül érkeztünk meg szállasunkra, mely egy Cavallino melletti kempingben volt. Az első, melyet mindenki meg akart nézni, még a szálláshelyek előtt, a tenger volt, ami valóban szemet gyönyörködtető látványt nyújtott, ahogy a déli nap rásütött a türkizkék vízre és a kemping homokos partjára. Mindenki lenyűgözve állt eme természeti csoda előtt, melyet néhányaknak most volt lehetősége életében először megcsodálni. Röviddel ezután mindenki megkapta a szállását. Ezek a lakóhelységek – habár méretükben és felszereltségükben hagytak kívánnivalót maguk után – meglepően otthonosakká váltak a végére. Egy lakásban összesen négyen fértünk el, de mivel egymáshoz nagyon közeli házakat kaptunk, igy gyakorlatilag mindenki együtt tudott lenni a nap minden percében.
Az első nap egyértelműen a berendezkedésről és a tengerben való lubickolásról szólt. Mindenki élvezte a strand nyújtotta lehetőségeket, volt, aki focizott a part homokjában, mások gyermeki énjüket kiélve homokvárat építettek vagy kagylót gyűjtöttek a tengerből. Habár már beköszöntött az ősz a tenger vize még mindig kellően meleg volt. A nap végére mindenki fáradtan a buszúttól és sósan, valamint homokosan a tengertől érkezet vissza a szállására, majd miután mindenki rendbe szedte magát megtörtént az első összetartás, amikor mindenki összetolta az asztalát és odahozta a vacsoráját, amit ott evett meg. Ekkor eldöntöttük, hogy minden étkezés így, közösen zajlik majd, s az asztalok csak az út végén kerültek vissza a helyükre.
Kedden reggel kényelmesen felkelt és megreggelizett mindenki, majd busszal bementünk a cavallinoi piacra, ahol aztán mindent lehetett kapni, mi szem szájnak ingere. Láttam ott a legkülönfélébb napszemüvegeken, pénztárcákon, kabátokon és focimezeken át mindent. Volt, ahol kardokat lehetett kapni, míg más helyeken gumi aranyhalakat vagy festményeket. A vásár sokszínűsége lenyűgöző volt! Mikor mindenki megtalálta piacon az általa hőn áhított tárgyat, elmentünk a közeli élelmiszerüzletbe bevásárolni az aznapi ebédhez, melyről mindenki maga gondoskodott. Hála két lakótársamnak (mivel nem vagyok a konyhaművészet mestere enyhén szólva sem) az aznapi ebéd nagyon jól sikerült. Ebéd után még volt idő egy kis strandolásra majd közös megegyezés alapján elmentünk a kempingünk melletti étterembe vacsorázni. Személy szerint meg voltam elégedve az általam választott garnélás és kagylós spagettivel, de a többiek sem panaszkodtak a saját ételük miatt. Végül, hogy a sok bevitt kalóriát ledolgozzam, beálltam a kemping személyzete által szervezett esti táncolásba, mely után kimerülve dőltem be az ágyba.
Szerdán már korábban kellett kelni, hiszen busszal kimentünk a kikötőbe, ahonnan Velencébe hajóztunk, egészen pontosan a Szent Márk térhez.
Itt együtt megnéztük magát a teret, a Sóhajok hídját, a Szent Márk-bazilika lélegzetelállítóan szép épületét, valamint a Rialtót, ezután pedig mindenki szabadon bolyonghatott még pár órán keresztül Velence csodás épületei között. Személy szerint – igaz, már másodjára jártam a vízre épült városban– lenyűgözőnek találtam Velencét. Imádom minden kis sikátorával, erkélyes egymáshoz nagyon közeli házával és gondoláival együtt.
Hosszas bolyongás után, végül – mikor már mindenki megvette az általa választott szuvenírt és már túljutottunk az ínycsiklandozó tengeri lényeket felsorakoztató, de rendkívül büdös halpiacon – farkaséhesen beültünk egy kis étterembe valamelyik eldugott utcácskában és elfogyasztottunk egy közepesen jó lasagne-t.
Két órakor hajónk tovább indult Murano szigetére, ahol egy rövid bemutató keretein belül ismertették velünk hogyan is készül a világhírű muranoi üveg. Majd mindenki vásárolhatott magának kedvére belőlük, valamint ahogy azt a pénztárcája engedte. Jómagam egy gyönyörű szép kék delfint vettem. Ezután következett szerdai napunk utolsó állomása, a csipkéjéről és színes házairól híres Burano szigete.
A szigeten egy órát tölthettünk el szabadon és csoport nagy részének ez a hely nyerte el leginkább a tetszését. (számomra Velence szebb)
A csütörtök volt a legfárasztóbb az összes nap közül. Ekkor 7 körül elindultunk egy 3 órás busz útra Sirmione-ba. A Garda-tó félszigetén fekvő várost minden szögből megcsodálhattuk, ugyanis az egész csoportot körbevitték a sziget körül motorcsónakon, ami fantasztikus élményt jelentett, főleg mikor a motorcsónak kapitánya rákapcsolt és megmutatta, mi a sebesség. Ezután bementünk Sirmione csodálatos belvárosába, kívülről megnéztük a várat, valamint mindenki elnyalt egy vagy két gombóc fagyit. Azért csak ennyit, mert ami itt két gombócként volt aposztrofálva, az más helyeken négy vagy esetleg öt is lehetett volna. Volt ugyan néhány diák, aki hármat kért. Nos, én őket hívtam „kamikaze"-nak. A fagyi után útnak indultunk Shakespeare világhírű művének és a két szerelmes, Rómeó és Júlia városába, Veronába. Itt megnéztük a római kor egy emlékét, a veronai amfiteátrumot, melyben manapság gladiátorviadalok helyett már színdarabok vagy koncertek szórakoztatják a nézőközönséget.
Majd elmentünk Júlia oly népszerű erkélyéhez, ahol a jószerencse és a szokás kedvéért sokan megfogtuk az erkély alatt álló Júlia szobor melleit. Ezután egy kis szabadprogram következett Veronában, mely során megnéztem a csodálatos főteret, majd visszaindultunk a buszhoz.
Innen Padovába mentünk, ami a napunk utolsó célpontja volt. Itt megnéztük a híres szoborkertet, valamint a hihetetlenül szép Szent Antal-bazilikát, melyben éppen misét tartottak így énekszót is hallhattunk a templomban, valamint megcsodálhattuk a katolikus egyház talán legnagyobb szentjének ereklyéit is. Végül este tíz órára érkeztünk vissza – kissé kimerülve, de sok-sok élménnyel gazdagodva – a kempingbe.
A pénteki nap a csütörtöki kipihenésére szolgált, így erre a napra már csak lazítás volt kiadva feladatként. Sajnos az idő egyre inkább viharossá vált napközben, a szél fújt és egyre nagyobb hullámok keletkeztek a tengerben mely mindenkit arra sarkalt természetesen, hogy menjen be a vízbe. A nap végére meg is érkezett a vihar mely egész éjszaka tombolt.
A szombat reggel kihívásokkal teli volt ugyanis az eső még mindig nem állt el, így aki kimerészkedett a házból, biztos nem úszta meg szárazon. Ezért valahogy el kellett foglalnunk magunkat bent. Ekkor kerültek elő a társasjátékok. Végül az eső is elállt és délutánra kivirult az idő. Közös megegyezés alapján, mivel ez volt az utolsó esténk itt, elmentünk ugyanabba az étterembe, amelyikbe kedden, majd pedig megnéztük a kemping wellness részlegét, amely meglepően jól felszerelt hangulatos és igényes volt. A medencék és szaunák után mindenki a bepakolással és csomagolással volt elfoglalva. Volt, aki búcsút vett a tengertől, mások a másnapi ebédjüket készítették bőszen és volt, aki már rég húzta a lóbőrt és úgy kellett felkelteni, hogy főzzön tojást (mondanom sem kell nagyon örült neki).
A vasárnap a hazautazás napja volt és bármennyire maradtunk volna, - sajnos el kellett búcsúznunk az olasz tengerpart látványától. Mivel reggel indultunk, így végig ébren voltunk, amikor átmentünk Szlovénia csodaszép hegyein. Végül, este nyolc és kilenc között érkeztünk meg kiindulási helyünkre, az iskolaudvarra.
Azt hiszem, az egész csoport nevében kijelenthetem, hogy ez az egy hét felejthetetlen élményeket adott mindenkinek. Csodás tájakat, városokat és több száz éve álló építményeket láthattunk. Élvezhettük a tengert hét napon keresztül és ezekkel az együtt töltött, emlékezetes napokkal közösségünk csak erősebbé vált és új kötelékek kovácsolódtak, valamint a már meglévők is erősödtek.
Ezúton köszönjük minden szervezőnek, aki lehetővé tette ezt az utat, mert varázslatos és felejthetetlen élmény volt, melynek emlékeivel immár magabiztosabban nézünk szembe a jövő kihívásaival.

 

Erdélyi Márk István 12.C

 

 

Fejlesztési projektek