Eszterházy Károly Egyetem Gyakorló Általános,
Közép-, Alapfokú Művészeti Iskola és Pedagógiai Intézet
Gólyaavató
A győztesek szemével

Örömmel vártuk, (de legtöbben félelemmel) a gólyahetet, hiszen nem tudtuk, hogy mivel várnak minket a 12-esek.
Amit hordanunk kellet a három nap alatt az osztály póló és a „gólya vagyok" tábla, de voltak, akik plusz pontokért otthonkába, úszósapkába jöttek az iskolába.
Kedd reggel az első megmérettetés az volt, hogy egymáshoz ragasztották a lábunkat. A mi osztályunk annyira nem akart tanulni, hogy a kezünket is összeragasztattuk. A nagyszünetben a ruháinkat kellett összekötözgetni, hogy minél hosszabb legyen. Ezt a feladatot megnyertük.
Szerda reggel citromra kent mogyorókrémet kellett ennünk, amin még sót és foghagymát is ízlelhettünk. Nagyszünetben következett a kihívásos feladat, vizes poharakat kellett egymásnak adnunk szájról-szájra. Ezt is megnyertük.
Csütörtöki napot vártuk is meg nem is. Megint hallhattuk a sziréna hangját, melyet a gólyatáborba is hallhattunk. Reggel törpe járásba kellett mennünk be a kaputól az ajtóig és vissza. Nagyszünetben meg testnevelést tartottak nekünk a felsősök. Egy nagy kört kellett alakítanunk és egymás ölébe ülnünk, majd kötélhúzás zárta az aznapi délelőtti feladatokat.
Végül eljött a gólyabál. Nagyon izgultunk, de folyton biztattuk egymást a színpadon, amelyet nagyon élveztünk. A vetélkedőket imádtuk. Egyikünknek pudingot kellet ennie, a másik lisztet fújt, a harmadik répával durrantott lufikat. Csapatos feladatként énekelnie kellett, a másik feladat pedig, hogy 10 embernek fekve kellet egymásnak adnunk egy banánt lábbal, majd az utolsó embernek gyorsan meg kellett ennie.
Nem reméltük, hogy megnyerjük, de nagyon boldogak voltunk, mikor kimondták, hogy a mi osztályunk lett az első. Még az osztályfőnökünket is meglepte a hírt. Hédi nénit felemeltük miközben a nyertesnek járó gólyát fogta a magasba. Nagyon büszke volt ránk. A végén egy diszkóval zártuk az esténket, mindenki nagyon jól érezte magát.
Köszönjük végzős társaink!

Fotók ITT!