Eszterházy Károly Katolikus Egyetem Gyakorló Általános Iskola,
Gimnázium, Alapfokú Művészeti Iskola és Technikum
Tanulói beszámolók Lengyelországról
2022

Az első nap útiélményei


Nagy Viktória Csenge (11.A) összefoglalója

 

Június 23.-án hajnalban, az iskolánk udvaráról indulva öt tanárunk társaságában vágtunk neki egy nagy kalandnak, ami egy életre szóló élménnyé vált.
Utunk során Magyarországot hátunk mögött hagyva áthaladtunk Szlovákián, és végül megérkeztünk Lengyelországba. A Lengyel határ átlépését követően csatlakozott hozzánk idegenvezetőnk is, aki az ott töltött 3 napban sok érdekességgel és legendával bővítette tudásunk. Az első megállónkhoz 13:30-kor érkeztünk meg Auschwitzba. 14:00-kor kezdetét vette az első programunk, ami arról szólt, hogy megismerjük az auschwitz-birkenaui koncentrációs tábort, ami mára már az UNESCO világörökség része. A hely nyomasztó hatását már akkor elkezdhettük érezni, mikor átléptünk Auschwitz híres kapujának ikonikus felirata alatt, ,,Arbeit macht frei" , miszerint ,, A munka szabaddá tesz" . Számos blokkba volt lehetőségünk betekintést nyerni. Megismerkedtünk az itt raboskodók rémes körülményeivel, amiben a foglyok mindennapjaikat töltötték. A táborban kapott idegenvezetőnknek hála hallhattuk, a tábor teljes történelmi hátterét, amiben számos magyar vonatkozású dologról is kaphattunk információt. A hely az után vált igazán nyomasztóvá, miután elérkeztünk történetünkben a rettegett Zyklon-B gáz történetéhez, ami a legtöbb fogoly halálát okozta. Számos olyan dolgot láthattunk, amik a táborból maradtak meg, ide tartoztak a Zyklon-B gáz tárolói, az ott raboskodó emberek szemüvegei, edényei, cipői, utazótáskái, ruhái, és ami a legbizarabb, hogy a levágott hajaik is. A mennyiségüket tekintve a kiállított tárgyak többsége akár egy egész szobát is elfoglalt. Az edények és cipők között felfedeztünk magyar darabokat, az idegenvezetőnk segítségével pedig találhattunk olyan utazótáskát, amin magyar név szerepelt. Végigsétálhattunk olyan folyosón, aminek baloldalán az elfogott nők, jobboldalán pedig a férfiak képeit láthattuk ellátva a nevükkel, foglalkozásukkal és a születésük és haláluk dátumával. A fogvatartottak és halottak emlékére pedig magyar nemzeti szalagot kötöttünk az ott található halálfal elé, ami a kivégzések helyszínét szolgálta. Birkenauban pedig láthattuk a síneket, ahol egykor utaztak és megnézhettük a barakkokat ahol éltek.
A táborban 3,5 órát tölthettünk el, aminek végeztével folytattuk utunkat Krakkóba, ahol a szállásunk elfoglalása után lementünk az étkezőbe megvacsorázni. Vacsora után elmentünk Krakkó főterére, amiről szintén számtalan érdekes dolgot tudhattunk meg. Itt helyet kapott egy szabadprogram, és önállóan fedezhettük föl a teret. Megtapasztalhattuk, hogy az ottani emberek milyen kedvesek, hogy ott soha nem áll meg az élet, főleg este nem, hogy akár történelmi, akár művészeti szempontból milyen elképesztő helyre jöhettünk el és, hogy milyen erős kapcsolatot, szeretetet éreznek a lengyelek a magyarok felé. A szabadprogramunk végén visszasétáltunk a szállásunkra, a jókedvünket pedig még az este sem törhette meg.

 

 

Lengyelország tanulmányi kirándulás 2.nap


Juhász Lili Zsófia beszámolója (11.A)

 

A második napunk korán indult, a hét órai kelés és egy gyors reggeli után, 8 órakor teljes készenlétben indultunk el felfedezni Lengyelország egykori fővárosát, Krakkót.
Utunk során találkoztunk egy perecárussal is, aki nagyon megörült nekünk miután megtudta honnan érkeztünk. A sétánk a Waweli székesegyházhoz vezetett, elhaladtunk a Visztula partján és itt ismerkedtünk meg a sárkány legendájával. A legenda arról szól, hogy a város megalakulása előtt, a sárkány a folyó mentén a Wawel-barlangban élt békésen, majd a város megalakulása után évente 300 ifjú szüzet adott neki a város. Miután ezt megtagadták tőle, pusztítani kezdete a vidéket. Végül egy lengyel cipészmester ölte meg a sárkányt, aki jutalmul elvehette Kraus herceg lányát. 1970-ben állították fel a szobrot a folyó partján, ami még tüzet is tud fújni. A sárkány csontjait, amit a Visztulában találtak meg vasláncokon aggatták ki a székesegyház bejárata fölé, amihez még egy legenda köthető, miszerint ha azok a láncszemek elszakadnak, bekövetkezik a világ vége. De mint kiderült a csontok nem egy sárkányhoz tartoztak, az egyik egy bálnához, a másik kettő pedig egy dinóhoz.
Miután beléptünk a székesegyházba, mindenkit elkapott az ámulat a bent lévő látványtól. Az idegenvezetőnk mesélt nekünk még a legendákról, a régi szokásokról miszerint a régebbi időkben a nők nem mehettek el egészen az oltárig a templomban.
Sok érdekességet tudhatunk meg Szent Hedvigről, Lengyelország védőszentjéről. Ami meghökkentő volt számunkra, hogy már 9 évesen trónra került, 12 évesen pedig már elígérték a kezét az ausztriai Lipót király fiának. Haláluk után csak azokat az embereket temették el kriptákban a föld fölé, akiket még haláluk előtt szentté avattak. Két ilyen személy volt, az egyiküket szándékosan, míg a másikukat tévedésből temették a föld fölé.
Jártunk a harangtoronyban is, amihez szintén köthető volt egy legenda, aki megfogta az eredeti ólom harang nyelvét, még abban az évben meg fog házasodni. Néhány ember kivételével mindenki megfogta a harang nyelvét a csoportból. 
Ezek után a királyi palotába vezetett utunk, amiről sok érdekességet megtudtunk, az ereszcsatornák vége egy sárkánynak a feje volt, ami az udvarra vezetett be, eső idején pedig kisebb vízeséseket kreált. A középkori Lengyelország uralkodóinak székhelye volt 1038 -tól 1596 -ig. A palotában nem volt bevezetett víz, ezért a szolgálók minden este dézsákba hordták a vizet az ott lakóknak. A vár falán ki voltak rakva az ún. tégla jegyek, amin Lengyelország egykori uralkodóinak nevei voltak.
Ez után sétáltunk még a városban, megnéztük a nevesebb templomokat és látványosságokat. Majd szabad programunk volt, lehetőségünk volt szuvenireket venni az otthoniaknak és kisebb csoportokban körbenézni a környéken. Visszamentünk a szállásra, majd vacsora után pedig még a főtérre, ahol az éjszakai életből is tapasztalhattunk egy kicsit és az épületeket is megnéztük az esti díszkivilágításban.

 

 

Papp Nikolett beszámolója

 

A harmadik nap a hazaút napja volt. Fél nyolckor reggelivel vártak minket az étkezőben, így 7 órakor keltünk fel.
Reggeli után visszamentünk a szobákba, összeszedtük a táskáinkat és a még reggelre kint maradt dolgainkat, hogy el tudjunk indulni időben. A busz fél 9-kor indult, és egyenesen a wieliczkai sóbányába indultunk. A sóbányában kb. 2-2 és fél órát töltöttünk el. A bánya a város alatt helyezkedik el, és kb. 300 kilométer hosszú, amelynek mi alig az 1 százalékát tekintettük meg. 700 lépcsőfok vezetett lefelé, utána vette kezdetét a túránk. Gyönyörű termek voltak kialakítva, melyhez az idegenvezetőnk a történelemhez és a lengyel-magyar barátsághoz kapcsolódó izgalmas és érdekes történeteket és legendákat mesélt el. A sóbányában gyönyörű sószobrokat láttunk, amik a legendákhoz, és a sóbányában történő munkákhoz kapcsolódnak. Megtudtuk hogyan dolgoztak és éltek ott régen az emberek, hogy miképpen vitték és szállították a sót a bányászok. Néhány teremben kristályból készült csillárokat láthattunk. Megkóstolhattuk a bányában folyó sós vizet, ami mindenki szerint túlságosan is sós volt. A "túránk" végen már mindenkinek fájt a lába, hiszen rengeteget sétáltunk, de a látvány miatt mindez megérte. Felfele lifttel mentünk, amibe csak 2 csoportban fértünk bele. Odafent szuvenír vásárlás után tovább buszoztunk Wadowicébe, ahol II. János Pál pápa szülőházát tekintettük meg, és azt a templomot, amelyben őt megkeresztelték. Miután megnéztük a szülőházat és a templomot egy utolsó bevásárlásra indultunk, majd haza. Az utunk elején mindenki aludt vagy pihent a fáradtság miatt. A hazaút pár óráig tartott már csak, este fél 11-re érkeztünk meg Egerbe. A szülők a parkolóban vártak minket, és úgy indultunk haza.

Fárasztó volt ez a három nap a programok, a korán kelés és későn fekvés miatt, de mindannyian elmondhatjuk, hogy minden pillanat megérte.

 

 

Fejlesztési projektek