Ajándékozz szeretetet, és növekedj, mint a bambusz! – Adventi lelki nap a Gyakorlóban
Csupán egy gyertya fénye világított az adventi koszorún, amikor december 4-én, csütörtökön – félretéve a hétköznapi feladatokat, gondokat – egy egész délelőttöt adtunk a lelkünknek, hogy felkészüljünk Jézus születésének ünnepére.
Szentmisével, Kovács Ádám tanár úr és énekkara dalaival, valamint iskolalelkészünk, Holló Gábor atya gondolataival hangoltuk reggel a szívünket. Gábor atya arról beszélt, hogy szeretünk túllenni a várakozáson, de a négy hetes adventnek fontos szerepe van abban, hogy valami történjék bennünk. Példaként egy Kínában őshonos bambuszfajt említett, amelyik hosszú ideig, akár évekig is magként bújik meg a mélyben, ezért látszólag semmi sem történik vele, ám amikor előbukkan a földből, hónapok alatt akár húsz-harminc méterre is megnő. A mi növekedésünk sem látszik az adventi hetekben, de ha időt adunk Istennek, elkezd bennünk munkálkodni. Imával, csenddel és a szeretet cselekedeteivel táplálhatjuk magunkban a karácsony magját.
A szentmisét követően az alsó tagozatos diákok lélekben Betlehembe látogattak, és osztályonként megalkották a saját betlehemüket tanítóik segítségével. Különböző technikákkal és eszközökkel dolgozva formálták meg a barlangistállót, Máriát és Józsefet a kis Jézussal, az angyalokat, a pásztorokat és a napkeleti bölcseket. Kezük munkáját – mindkét épületünk földszintjén – kiállítás formájában csodálhatják meg az érdeklődők.
A felső tagozatosokhoz Mihályi Anikó magyartanárnő érkezett, aki néhány éve fogvatartottakat tanít, és heti rendszerességgel látogat hajléktalanokat. Tapasztalataiból megtudtuk, hogy a börtönbe leggyakrabban azok az emberek kerülnek, akik nem szerető családban nőnek fel, és az életbe úgy lépnek, hogy senkijük és semmijük sincs. Bár jogos büntetést szenvednek el, a Ferenc pápa által meghirdetett Remény évében névtelen levelekkel biztattuk őket, hogy merjenek újat kezdeni. Ez az előadás abban is megerősített minket, hogy milyen hálásak lehetünk szüleink odaadó szeretetéért, gondoskodásáért, otthonunkért.
A nap további részében felső tagozatosaink műhelyfoglalkozásokon vehettek részt, ahol másoknak készíthettek ajándékot: írhattak levelet, készíthettek képeslapot, társasjátékot, animációt, adventi koszorút és asztaldíszeket, apró ajándékokat, sütés nélküli süteményt, és díszíthettek mézeskalácsot. Még aznap eljuttattunk az Egri Szalaparti EGYMI és Kollégium Autista Tagintézményébe két tálca süteményt, amit el is fogyasztottak a gyerekek, a kilenc kézzel készített társasjáték pedig az iskola karácsonyfája alatt várja, hogy egy-egy osztálynak örömteli perceket szerezzen. A többi ajándékot a Gondviselés Házában, az Egri Idősek Otthonában adtuk át egy kis köszöntő kíséretében.
A gimnáziumi osztályokhoz egy fiatalokból álló kis csapat érkezett, az Ifjú Lámpás Missziós Iskola tanítványai, akik kilenc hónapot adnak az életükből Istennek, hogy másoknak lámpásként világítsanak, utat mutatva. Őszinte tanúságtételeikben megosztották életük mélypontjait, rossz döntéseit, bűneit, de arról is vallottak, hogyan sikerült Isten segítségével a jó utat megtalálniuk.
Bízunk abban, hogy az adventi időben mindannyian csendben, láthatatlanul is formálódunk, mint a Gábor atya által említett bambusz, és a szeretet cselekedetei által növekedünk emberségben, önzetlenségben, jóságban.
.JPG)
