21. SZÁZADI OKTATÁSI MÓDSZEREK RENESZÁNSZ KÖRNYEZETBEN
Július 22. és augusztus 4. között módszertani továbbképzésen vettem részt Firenzében.
Bevallom, sokat vártam a két héttől Olaszországban: egyrészt az Europass Teacher Academy kurzusától a 21. századi oktatási módszerekről, másrészt Firenzétől, ami már régóta szerepel italomán bakancslistámon. Várakozásaimat már az odaút fölülmúlta, mert nem lévén közvetlen repülőjárat Firenzébe, Rómába repültem, és onnan vonattal utaztam Toszkána fővárosába, az elbűvölő, szőlőültetvényekkel borított dombok között. A séta a vasútállomásról a középkori belváros szívében lévő szállásomra azonnal elvarázsolt, és csak reménykedni tudtam, hogy képes leszek minden csodát megnézni közelről is.
Házigazdáim - egy nyugdíjas házaspár - nagyon kedvesen fogadtak, és rögtön éreztem, hogy egy családba érkeztem, nem egy átlagos szálláshelyre. Mindketten rajongói Firenzének, a műemlékeknek, a történelemnek és a toszkán konyhának, mindez fantasztikus vacsorákat és kellemes beszélgetéseket eredményezett, annál is inkább, mert még ahhoz is volt türelmük, hogy kezdetleges olasz tudásomat tolerálják és gyarapítsák.
Az Europass Teacher Academy a híres dómtól ötpercnyi sétára, egy középkori palota stílusos épületében kap helyet, a falakon még itt-ott látszanak a régi festés motívumai, néhány teremben még állnak a régi cserépkályhák. A személyzet nagyon segítőkész volt, mindenféle kérdéssel, kéréssel lehetett hozzájuk fordulni, a kurzussal és a szabadidős programokkal kapcsolatban is.
A kéthetes tanfolyam tulajdonképpen két egyhetes tematikából állt össze, ennek megfelelően a résztvevők is cserélődtek, mert voltak, akik csak egy hétre érkeztek. A foglalkozások reggel 9 órától délután kettőig tartottak, maradt tehát bőven idő a város felfedezésére is. Az első héten hatan voltunk a csoportban, egy spanyol, egy bolgár, egy portugál és két magyar kollégával
Az előadónk Ilaria Barbieri volt, egy fiatal, rendkívül jól képzett, energikus és inspiráló személyiség, akinek az irányításával nagyon sok hasznos témát dolgoztunk fel. Jól ismert címkék új megközelítésben, újdonságok és aktuális problémák is szerepeltek az első hét tematikájában: a tanítás általános dilemmái, a motiváció, a kompetenciák, a tanulók megismerése, a tanulási stílusok, az értékelés, a 'task-based' és 'project-based learning', a 'flipped classroom' és a kreativitás. A csoporttársaim mind nagyon nyitottak és motiváltak voltak, ezért nagyon érdekes és eredményes beszélgetések és viták kerekedtek. Számomra az volt a legnagyobb élmény, hogy megismerhettem a külföldi iskolák gyakorlatát, hallhattam a kollégák véleményét, tapasztalatot cserélhettünk azokról a kérdésekről, amik minden tanárt foglalkoztatnak Várnában, az Azori-szigeteken, vagy Egerben. Az Erasmus+ pályázatok legnagyobb értékét is abban látom, hogy lehetőség nyílik a külföldi kollégákkal való eszmecserére és együttműködésre, ami hosszú időre szóló szakmai feltöltődést biztosít.
Az első héten két délutáni városnézést is szervezett az iskola, egyet a történelem és a fontosabb műemlékek, egyet a toszkán konyhaművészet köré csoportosítva. A hétvégén egy egész napos buszos kiránduláson vettünk részt, megcsodálhattuk Siena és Monteriggioni városát, elállt a lélegzetünk San Gimignano középkori tornyaitól, azután egy borászatban ebédeltünk és kóstoltunk Chianti borokat. Egyéni művészeti kalandozásaimat az Uffizi képtárban és a Pitti Palotában folytattam, és egyre inkább tudatosult bennem, hogy Firenze is olyan hely, amiből nem elég egy látogatás.
A második héten cserélődött a csapat egy része, német, észt, lengyel és újabb magyar kollégák érkeztek. Ilaria ezúttal az IKT világába kalauzolt minket és számos érdekes és hasznos online alkalmazást próbáltunk ki, amik a tanulóink motiválásához nyújtanak segítséget. (Studystack, Edmodo, Socrative). Ezen túl betekintést kaptunk a Google, Wikimedia és a Pinterest haladó használatába is.
Ismét nagyon tanulságos volt az eszmecsere: ki, mikor, mire, kivel használta már a weboldalakat, mire ajánlja, mire nem, sokat ötleteltünk, és persze sokat nevettünk.
Az utolsó délutánra hagytam Michelangelo Dávid szobrát, és még egy csodás naplementét az Arno fölött. Házigazdám, Ezio csodás búcsúvacsorát alkotott, amiben minden toszkán volt, az ízek és a vendégszeretet is. A füzetem megtelt jegyzetekkel, a fényképezőgépem fotókkal, de még nem volt elég Firenzéből.
Arrivederci!
Siroki Zsuzsanna
