4. heti beszámoló – Írország
A 4. hetünk:
Ez a hetünk telt szerintem az egyik legizgalmasabban, hiszen ezen a héten ünnepeltünk Szent Patrik napját március 17-én hétfőn. Egy csodás napot tölthettünk el a lányokkal Mountbellew városában, ahol betekintést nyerhettünk az igazi ünnepi hangulatba itt, Írországban. Nagyon sok élménnyel gazdagodtunk a felvonulás során, amelyen a mi általunk is készített parádés kocsi nyert! A hűvös idő ellenére is nagyon jól éreztük magunkat.
A hetünk további részét tanulással töltöttük az iskolában, ahol már teljesen beolvadtunk, és hétköznapokká váltak számunkra az iskolai napok. Csütörtökön rövidített nap volt az iskolánkban tanári továbbképzés miatt, ezért úgy döntöttünk a lányokkal, hogy Mountbellew városát is felfedezzük.
A szombati napunkon az eddigi legszebb és legizgalmasabb utunkon vehettünk részt, amely a gyönyörű tájon túl a Cliffs of Moherre vezetett. Egy transzferes túrára fizettünk be, ahol az egyik legjobb túravezetőt kaptuk, aki érdekes sztorikkal és tényekkel dobta fel az utunkat, még írül is tanulhattunk az út során tőle. A buszunk Galwayből indult 9:30-kor és az első megállónk a Dunguaire vár volt. Itt eltöltöttünk egy kis időt, körbejártuk, fotókat készítettünk és mentünk is tovább. A következő megálló egy csokoládégyár volt a semmi közepén. A Hazel Mountain Chocolate gyárba látogattunk el, ahol megismerkedtünk a gyár születésével, és még az általuk készített ír csokoládéból is kaptunk kóstolót. A gyönyörű táj levett minket a lábunkról, hiszen csodás helyek mellett haladtunk el az út során. A következő úticél a Hotel Doolin volt, itt megebédeltünk és mentünk is utunk legfontosabb céljához, a Cliffs of Moherhez. Itt 2 órát tölthettünk el és járhattuk be a területet. Az idő szeles volt, szóval óvatosnak kellett lennünk, de így is nagyon jól éreztük magunkat. Egy hosszas séta után megnéztük a kiállítást i,s ami a Moher csodás állatvilágáról szól. Ezután már éreztük, hogy fáradunk, de még volt egy megálló, a Ballyryan. Az egész út során sok érdekes hely mellett haladtunk el, mint például a Doonagore vár, a Clarinbridge, a Kilcolgan és még sok más hely mellett. Egy csodás és hosszú utat tudhatunk magunk mögött.
A vasárnapunkat mind külön töltöttük, Tamara tanulással és az otthoni történelemre készülve, Mirjam tanulással és pihenéssel. Engem pedig a fogadócsaládom vitt el megnézni életem első hurling meccsét. Nagyon jó volt valami új dolgot ismét megismerni.
Már csak két hetünk van a mobilitásból, viszont ebből megpróbáljuk kihozni a legtöbbet. Azért nagyon várjuk már a találkozást az otthoniakkal is! - Fanni
