Eszterházy Károly Katolikus Egyetem Gyakorló Általános Iskola, Gimnázium, Alapfokú Művészeti Iskola és Technikum

Ezen a héten rengeteg programom volt. Bálinttal Athlone-t és Tullamore-t is meglátogattuk, valamint sokat szórakoztunk. A hétköznapokon az iskolában tanultunk, aztán vagy elmentünk vásárolni a Centrába (egy helyi kisbolt, mint a CBA), vagy a Supermac's-ben (ír gyorsétterem-lánc) vacsoráztunk, kivéve pénteken, mivel aznap Athlone-ba mentünk, mert nem volt tanítás. A szombatot Tullamore-ban töltöttük, majd gitároztunk, mert az iskola megengedte nekünk, hogy itthon gyakoroljunk a gyakorlati házi feladatra. Vasárnap pihentünk, átismételtük a tananyagot és pizzát sütöttünk, ami egész jól alakult. Az egész hét alatt remekül éreztük magunkat, szempillantás alatt elrepült, és továbbra is mindenki nagyon kedves volt velünk.

Kolin

A 3. hét Írországban szinte már rutinszerűen telt. Idekint fél nyolckor kelek fel, mivel az iskola
csak kilenctől kezdődik. A suliba minden reggel a fogadóanyukám visz el autóval, ami
körülbelül egy 15 perces út.
Az intézmény elég nagynak mondható (persze nem az EKKE-hez képest), nagyjából
500-600 diák tanul itt. Többek között megtalálható tornaterem, büfé, ebédlő és a személyes
kedvencem egy hatalmas udvar is több sportpályával. Mivel nem egy katolikus iskoláról van
szó, ezért áhítat vagy lelki nap nincsen. Osztályok vannak, viszont nem igazán számít, hogy
melyikben vagy, ugyanis itt évfolyamonként vannak beosztva az “osztályfőnökök”
(yearheadek).
Minden nap 6 óránk van, kivéve pénteken, amikor csak 4 és jóval hamarabb véget ér a nap. Az egyenruha 3 részből áll: tartozik hozzá egy nadrág, egy ing és egy felső. Mindig hordani kell kivéve, amelyik napon tesióra van, ami egy héten csak egyszer van. Az órákba be szerintem jól be tudunk kapcsolódni, megértjük mit mondanak. Már dolgozatot is írtunk angolból és matekból, és jól is sikerültek. Angolból át is helyeztek emelt szintre.
Az iskolában rajtunk kívül több cserediák is van, legtöbbjük spanyol. Az egyikőjük, Alvaro
velünk lakik. Próbáltam vele sokszor beszélgetni, de nem igazán sikerült, mert igen
szűkszavú. A család viszont fantasztikus, nagyon kedvesek és segítőkészek. Hétvégente el
szoktunk menni valahova közösen, például most szombaton bowlingozni voltunk, amit
nagyon élveztem. A legrosszabb dolog talán az időjárás, szinte minden nap esik az eső és
erős szelek vannak. Személy szerint, akit idekint megismertem íreket, egy rossz szót nem
tudok szólni róluk, mindenki barátságos és kedves.
Már csak egy hét van hátra az ittlétemből, viszont ha lehetne, még maradnék többet.

Boti

A harmadik hétre számomra új helyzet adódott, amivel meg kellett küzdenem. Egyedül maradtam, mert Dorina kiszállt a programból. A magam részéről a döntését nem csak elfogadom, hanem meg is értem. Meglehet, ha én kerültem volna ilyen helyzetbe, akkor én is inkább az idő előtti hazautazás mellett döntök. Szóval egyedül fordultam rá az itt tartózkodásom harmadik hetére. Kicsit furcsának tartom, hogy a koordinátorom, Jenny sem jelentkezett. Nem kérdezte, hogy hogyan érint az új felállás. Az iskola egy nagy daráló. Nagyon nehéz szociális kapcsolatokat kialakítani, mert nincsenek igazi szünetek, ahol egy kis tere lehetne az ismerkedésnek. A "bennszülött" közösségek elég zárkózottak, és a más országokból ide került diákok is elvannak egymás között. Egy kis változást hozott az ír-magyar meccs, amit egyébként egy pubban néztem Lisával (host mum) és Barbarával, a spanyol diákkal, akivel Lisán osztozunk. Másnap többen köszöntek az iskolában, mint szoktak. Tudom csak szánalomból, mert ugye a magyarok bukták a meccset, de engem ez nem zavar. Egyébként saját elhatározásból soha nem járnék lányiskolába, szerintem sokkal egészségesebb a koedukált oktatás. Azért a harmadik héten már voltak kicsi beszélgetések, ami mentálisan jót tett. A tanárok közül a hittan tanárnővel van jobb kapcsolatom. Ő nagyon figyelmes, érdeklődik, hogy mi van velem. A többiek mintha nem is lennének arra felkészülve, felkészítve, hogy hogyan integráljanak idegen diákokat. Sajnos az iskolaválasztás a tanulandó tárgyak tekintetében sem sikerült jól. Van biosz órám, ami otthon már nincs, és egyébként sem szeretem. Járok Business órára, ami először nem tűnt valami vonzónak, de egész megszerettem. Kimaradt a repertoáromból a művészeti oktatás, ami nagy fájdalom számomra. Ugyan sikerült elintézni, hogy földrajz helyett rajzot tanuljak, de az erre járó diákok már egy ideje egy projekten dolgoznak, amibe nem tudok beszállni. Az iskolában egyébként rettenetes hideg van, legalábbis abban a szárnyban, ahol az én óráim vannak. Annyira vágyom a saját, meleg szobámba!!!!!! A család viszont ahol lakom egészen jó. A héten az eddig igen zárkózott Emmalee-vel vagy másfél órát beszélgettem mig kaját készítettünk. A családban azért vannak kulturális különbségek. Számomra a legfurcsább, és bevallom zavaró is, hogy a lakásba  érve az utcai cipőben járkálnak bent is. Nem is gondoltam eddig, hogy az ilyen és ehhez hasonló dolgok mennyire zavaróak is tudnak lenni. Hiányzik otthonról sok minden. Természetesen a szüleim és a barátaim leginkább, de hiányzik a finom hazai kenyér, egy jó tejbegríz vagy csak a helyijárat, ahol, ha nem is figyelek, mégis magyarul zsong körülöttem a világ zaja.

Zara