Creativity in the Classroom
Kisgyermekeket tanítani pályám során mindig kihívást jelentett. Ezért is fogadtam óriási lelkesedéssel, amikor kiderült, hogy Erasmus+ pályázatunk nyert és visszatérhetek Exeterbe (Egyesült Királyság), hogy egy módszertani továbbképzésen részt vegyek. De nem titkolom, azért is, mert 25 év elteltével nagyon szívesen látogattam el újra abba a „diákvárosba", ahol főiskolásként rövid időt már eltöltöttem. Ezúttal sem okozott csalódást. Újra diák lehettem, minden tekintetben!
Egy percig sem volt kérdés számomra, hogy host family-nél szeretnék lakni. Egy igen kedves, korombeli házinénihez kerültem, és a megérkezésemet követő 1 óra múlva már egy igazi angol kerti partin szurkolhattam az angol nemzeti válogatottnak 2018. július 7-én a svédek ellen. Kinn tartózkodásom alatt többször csináltunk közös programot, ugyanakkor nem telepedett rám, tiszteletben tartotta, amikor csoporttársaimmal töltöttem a szabadidőmet.
A tanfolyamon a csoportomban 11-en voltunk, magyar társam nem volt. Nagyon hamar megtaláltuk a közös hangot, az oktatás után, az ebédidőben szívesen csatangoltunk együtt. Minden napra volt tervünk, bejártuk a környék kisvárosait, többször vacsoráztunk együtt pub-ban, vagy épp a folyóparton. Bízom benne, hogy az ott szövődött barátságaim sokáig fognak tartani, mint ahogy a lengyel kollégáimmal heti szinten levelezek azóta is.
A tanfolyamon 3 oktatónk volt, igen neves professzorok, egyikük Diana Hicks, akinek tankönyvét sok évvel ezelőtt iskolánkban is használtuk. Olyan modern ismerettel, megközelítéssel, kész tananyagokkal láttak el minket, amiket remekül és akár átalakítás nélkül használhatunk óráinkon. Külön öröm volt számomra, amikor a kurzus végén egy Stühmer csokival köszöntem el Damian nevű tanáromtól, aki válaszul korrekt magyarsággal, ám némi akcentussal azt válaszolta: Ez bizonyára nagyon finom.
A Devoni táj meseszép, a dombok mellett ott a tengerpart, mindenütt a béke, a nyugalom. Imádom a vidéki Angliát és nagyon szerencsésnek érzem magam, hogy idén nyáron is eltölthettem ott azt a felejthetetlen 9 napot.
Susánné Zsikai Ildikó
