Eszterházy Károly Katolikus Egyetem Gyakorló Általános Iskola, Gimnázium, Alapfokú Művészeti Iskola és Technikum

Július végén egy hetes képzésen vettem részt Horvátországban, Splitben. A célunk: megismerni, hogyan lehet alkalmazni a művészet, zene és táncterápiát egy befogadó osztályban. A képzést az olasz székhelyű Teacher Academy szervezte két spanyol művészetterapeuta ötlete alapján. A mi képzőnk Korana Bilan horvát balettművész és táncpedagógus volt, aki jelenleg tánciskolájában sok problémás gyerekkel és fiatallal foglalkozik. Kedves, megnyerő személyisége és türelme átlendített bennünket az első csendes, nehezen induló perceken, hamar megismertük egymást, utána már gördülékenyen, közvetlenül tudtuk beszélgetni, élveztük a tanfolyamot. A csoportban 12-en voltunk, spanyolok, litvánok, írek, olaszok és magyarok.
Az első napon megbeszéltük, mi is valójában a művészet, mi különbözteti meg a hétköznapi embert a művésztől, hogyan válhat a mindennapi ember művésszé, a művészetek milyen szerepet tölthetnek be egy ember életében. Ez a nap nagyrészt elméleti tudást tartalmazott, mégsem volt unalmas, mert a résztvevők mindegyike valamilyen művészeti ág művelője vagy oktatója volt, így személyes tapasztalatokkal, élményekkel egészítettük ki Korana előadását.
Második nap megismerkedtünk a horvát oktatási rendszerrel és elmondtuk, hogy saját országunkban miben különbözik, vagy hasonlít az oktatás. Mi magyarok büszkék voltunk, hogy a művészeti oktatás nálunk kap legnagyobb szerepet az iskolai órarendben. A többiek irigyen hallgatták, hogy nálunk, az EKKE Gyakorlóban van ének-zene tagozatos osztály, a gimnáziumban pedig órarendi órák keretében tanulhatják diákjaink a művészetet. Az is nagyon tetszett minden csoporttársamnak, hogy a mi iskolánkban működik művészeti iskola, így a tanulóknak nem kell máshova menni, ha zenét, táncot vagy vizuális művészeteket szeretnének tanulni. Ezután csapatépítő játékokat is játszottunk.
A következő napon a zene kapta a főszerepet. Sok olyan jó gyakorlatot tanultunk – nemcsak képzőnktől, hanem egymástól is -, ahol a zenei ismereteket felhasználva tudjuk a tanulókat tevékenységre ösztönözni. Az tetszett mindenkinek, hogy nem csupán beszéltünk erről, hanem ki is próbáltuk a gyakorlatokat, így megtapasztaltuk, milyen hatással lehet érzelmeinkre, gondolkodásunkra, ha végig csináljuk. Tanultunk népdalokat, hallgattunk zenét.
Negyedik napon a vizuális művészetek meditatív, megnyugtató hatásával ismerkedtünk meg. Készítettünk „önéletrajzi festményt” és mandalát.
Utolsó előtti napunkon táncosokká váltunk. Próbáltunk elsajátítani néhány lépést társaink néptáncából, és Korana gyakorlat keretében mutatta meg, hogyan kezdi tanítani táncosait. Ezután összefoglalva a tanultakat megállapítottuk, hogy a művészetek az önkifejezésen túl fegyelemre, türelemre tanítanak, segítségükkel sokkal könnyebb levezetni a felgyülemlett feszültséget. A jó pedagógus megérti, ha a tanítványa ezen a nyelven mondja el problémáit, ehhez nem kell profi művésznek lenni. A nap végén “diplomaosztó” ünnepséget szervezett a Teacher Academy helyi igazgatója, ahol megkóstolhattuk a jellegzetes horvát ételeket és italokat.

Utolsó napon Sibenikbe és Primostenbe kirándultunk.
A tanfolyam jó légkörben telt el, sokat nevettünk, értékes dolgokat tanulhattunk. Hálás vagyok, hogy ott lehettem és megismerhettem csoporttársaimat, új kapcsolatokat alakíthattam ki.

Köszönöm, hogy részt vehettem a pályázaton.
Mezey Judit