Fordulópont- 4. heti beszámoló Írországból
A harmadik hét vége mélypont volt a számomra a honvágy miatt. Nézzük, mik hiányoznak: - a szüleim - a barátaim - a fehér kenyér - bármilyen kenyér, ami nem édes ízű - a tejbegríz - a gyümölcsök - a megszokott környezetem, a megszokott színvonalon ... - még az iskola is hiányzik. Itt sok olyan órára kell járnom, szám szerint heti 15, ahol csak unatkozom, mert nem tudok becsatlakozni. Ilyen például a spanyolóra. Én franciát tanulok második idegen nyelvként. A koordinátorom nem jelentkezik. Furcsának találom, hogy miután egyedül maradtam (Dorina hazament) nem is keresett, hogy mi van velem. Na, ennyit a negatívumokról. A negyedik hét sok töltekezési lehetőséget hozott, amit ki is használtam. Nem kellett hétfőtől-péntekig suliba mennem, mert tesztet írtak, amit nekem nem kellett, így "otthon" maradhattam egy pár napon. Előtte kölcsönöztem könyvet az iskola könyvtárából, amire otthon csak várólistás voltam. A Hunger games legújabb kötetét olvastam el, természetesen eredeti nyelven. Stranger Things maratont tartottunk a host családommal, ahol volt minden finomság, ami szem- szájnak ingere, csak a kovászos fehér cipó hiányzott! Nagyon izgi volt. Itt esett meg velem az a történet, amit most megosztok. Tüsszentett Barbara, a spanyol cserediák. Én pedig ösztönösen rávágtam, hogy "Egészségedre!", magyarul. Észre sem vettem. Vicces volt, ahogyan mindannyian néztek rám. Kellett pár másodperc mire felfogtam a szituációt. Ebből kerekedett aztán egy kis magyaróra. Egy pár kifejezést kérdeztek tőlem: Jó napot!, Viszlát!, Elnézést!, meg ilyesmiket. Aztán próbálták kimondani ők is. Lisának (mom) nem nagyon ment a kiejtés, de Barbara, meglepő módon, nagyon ügyesen, szinte ösztönösen ráérzett. Ezután még kérték, hogy olvassak nekik egy magyar verset. Én Petőfitől a Szeptember végén címűt választottam. Úgy általában is kérdezgetnek Magyarországról és a történelmünkről. És miért adtam a fordulópont címet ennek a beszámolónak? Mert végre nem vagyok annyira magányos az iskolában. Megismerkedtem Viktóriával. Amikor együtt van óránk, mindig mellém ül, az ebédszünetben egy asztalnál eszünk. Sokkal jobb a kedvem a szociális interakciótól. Egyébként lengyel származású. És ugye lengyel, magyar két jó barát ... Szombaton újra Dublinban jártunk. Bár nem együtt mozogtunk, mert mindenki más programot preferált. Én természetesen múzeumba mentem. Mindent megnéztem, amit szerettem volna. Csodás nap volt. Voltam művészellátóban, ahol többek között sikerült "ír fűzöldre" szert tennem. Vége lett a novembernek. Túl vagyok 30 itt töltött napon. Látom az alagút végén a fényt. Számolom vissza a napokat. Most azt mondom, nem bántam meg, hogy hat hétre jöttem, de nagyon jó lesz hazamenni!
Zara
A negyedik hét kifejezetten átlagosan, nagyrészt izgalmak nélkül telt (legalábbis számomra). Sikerült beállítani egy olyan napi rutint, ami ébredéstől elalvásig tart. Ennek kifejezetten örülök. Viszont Kolinnal már kicsit más a helyzet, ő az elmúlt héten sikeresen másik családhoz került, méghozzá az enyémhez. Nagyon jól elvagyunk, így utazni is könnyebb, ha hétvégén megyünk valahova, na meg sosem vagyunk egyedül. Ezen a héten szombaton megint voltunk Dublinban, ahol lementünk szétnézni a parton és sétálgattunk a városban, de semmi extra nem történt.
Bálint
