Advent – A sötétségből a világosságba
Decemberben egész rövidek lesznek a nappalok, a sötétség rátelepszik a mindennapjainkra. Olykor talán a szívünkre is, hiszen lassan belefásulunk, belefáradunk a munkába, a tanulásba; kezdjük elveszíteni a kedvünket, lelkesedésünket; felhalmozódnak a szívünkben a mögöttünk lévő hetek csalódásai, szomorúságai.
Adventben elérkezik az idő, hogy ne csak otthonainkban rakjunk rendet, hanem a gondolatainkban, a lelkünkben is. Itt a lehetőség, hogy kisöpörjünk mindent, ami nem oda illik, ami elvonja a figyelmünket, ami visszaránt minket a sötétségbe. Hétről hétre egy-egy gyertyát gyújtunk, hogy nagyobb legyen a fény, a szeretet, a jó szándék. A bűnbánat lila gyertyáját, hogy ne feledkezzünk meg helyrehozni sérült kapcsolatainkat, pótolni mulasztásainkat, helyrebillenteni az elvesztett egyensúlyt. Harmadikként pedig az öröm rózsaszín gyertyáját, hogy a panaszt, keserűséget, közönyt, lehangoltságot felváltsa a derű, a tiszta öröm.
Intézményünk mindkét épületében felkészültünk, hogy hétről hétre közeledjünk karácsony titkához. Advent 1. vasárnapja előtt iskolalelkészünk, Holló Gábor atya minden osztály adventi koszorúját megszentelte, hogy azok ne csupán díszei legyenek az osztálytermeknek, hanem az imádság, az ünnepi várakozás eszközei. Meggyújtottuk az udvari nagy koszorúnk gyertyáit a Barkóczy úton és a Bartók téren is, és elindultunk azon az úton, amelynek végén Jézus vár ránk, és szeretne szállást találni a szívünkben. Bízunk abban, hogy lépésről lépésre valóban közelebb kerültünk Hozzá és egyúttal egymáshoz is.
