Balázs-áldás a Gyakorlóiskolában
Iskolánkban 2024. február 05-én és 06-án Kovács József iskolalelkészünk adott Balázs-áldást a torokbetegség és minden más baj ellen Szent Balázs, a torokbajok elleni védőszent és az orvosok védőszenje (február 3.) napján. Nagy létszámmal és lelkesedéssel vettek részt rajta iskolánk tanulói, dolgozói.
A Balázsolás hagyománya ősi időkbe nyúlik vissza, az ország különböző tájain más-más hagyományok kötődnek hozzá, amelyekről a Magyar Katolikus Lexikon így ír. ,, Balázst a görögök már a 6. században a torokbaj ellen védő szentként tisztelték, s gyertyát ajánlottak föl gyógyulásukért.”
A Balázs-áldás szövege:
Szent Balázs püspök és vértanú közbenjárására szabadítson meg téged az Úr a torokbajtól és minden más bajtól: az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében. Ámen
A Balázsolás számos írót, költőt is megihletett, többek között Babits Mihályt is, így a gazdag népi és vallási hagyomány valódi, sokrétű kultúrkincs is.
Lingsch Adrienn
Babits Mihály: Balázsolás
Szépen könyörgök, segíts rajtam, Szent Balázs!
Gyermekkoromban két fehér
gyertyát tettek keresztbe gyenge nyakamon
s úgy néztem a gyertyák közül,
mint két ág közt kinéző ijedt őzike.
Tél közepén, Balás-napon
szemem pislogva csüggött az öreg papon,
aki hozzá imádkozott
fölém hajolva, ahogy ott térdeltem az
oltár előtt, kegyes szokás
szerint, s diákul dünnyögve, amit sem én
s ő se jól értett. De azért
te meghallgattad és megóvtad gyermeki
életem a fojtogató
torokgyíktól, s a veszedelmes mandulák
lobjaitól, hogy fölnövén
félszáz évet megérjek, háladatlanul,
nem is gondolva tereád.
Óh ne bánd csúf gondatlanságom, védj ma is,
segíts, Sebasta püspöke!
Lásd, így élünk mi, gyermek módra, balgatag,
hátra se nézünk, elfutunk
a zajló úton , eleresztve kezetek,
magasabb szellemek- de ti
csak mosolyogtok, okos felnőttek gyanánt.
Nem sért ha semmibe veszünk
s aztán a bajban újra visszaszaladunk
hozzátok, mint hozzád ma én
reszkető szívvel… Mosolyogj rajtam , Balázs!
ki mint szepegő kamasz,
térdeplek itt együgyű oltárod kövén-
mosolyogj rajtam, csak segíts!
Mert orv betegség öldös íme engemet
és fojtogatja torkomat,
gégém szűkül , levegőm egyre fogy, tüdőm,
zihál, s mint aki hegyre hág,
mind nehezebben kúszva, vagy terhet cipel,
kifulva, akként élek én
örökös lihegésben. S már orvosok
kése fenyeget, rossz nyakam
fölvágni, melyet hajdan olyan megadón
hajtottam gyertyáid közé,
mintha sejtettem volna már… Segíts , Balázs!
Hisz a te szent gégédet is
kések nyiszálták, mikor a gonosz pogány
kivégzett: tudhatod , mi az!
Te ismered a penge élét, vér ízét,
a megfeszített perceket,
a szakadt légcső görcseit, s a fulladás
csatáját és rémületét.
Segíts! Te már mindent tudsz, túl vagy mindenen,
okos felnőtt! Te jól tudod,
mennyi kínt bír az ember, mennyit nem sokall
még az Isten jósága sem,
s mit ér az élet… S talán azt is, hogy nem is
olyan nagy dolog a halál.
