Eszterházy Károly Katolikus Egyetem Gyakorló Általános Iskola, Gimnázium, Alapfokú Művészeti Iskola és Technikum

Kolléganőnk, Szeredi Györgyi híres arról az Egerben tanuló külföldi egyetemisták körében, hogy „Györgyi mamát" kell keresni, és mindenben segít. Valóban egy igazi altruista személyiségről van szó, aki szívén viseli a külföldi diákok itteni sorsát, sőt, hazaérkezésüket követően is kapcsolatot tart velük, több esetben meg is látogatta már őket otthonukban.

Györgyi rajongása az idegen kultúrák, népek, hagyományok iránt már egész fiatalon megmutatkozott, hiszen egyetemistaként is kereste a külföldi fiatalok barátságát. Életét meghatározó fontos kapcsolata is egy laoszi fiatalemberrel volt. Azóta szerezett barátokat a világ szinte minden kontinenséről, és utazni is nagyon szeret. Ahogy a tavalyi tanév véget ért és a nyári szabadsága kezdetét vette, Szeredi Györgyi, az iskola technika tanárnője egy olyan lehetőséget keresett, ami kiszakítja a mindennapi rutinból, és lehetőséget ad a világ új és mélyebb megismerésére. Szenvedélye a távoli kultúrák, idegen népek és az emberi segítségnyújtás iránt vezette az afrikai kontinens szívébe, ahol önkéntesként segített egy árvaházban, Kenyában. Mivel korábban sokat segített az Eszterházy Károly Katolikus Egyetemen tanuló kenyai hallgatónak is, a fiatalember számára természetes volt, hogy ő fogja Nairobiban támogatni, segíteni magyar mentorát. Hosszas előkészítő munka után június végén nekivágott a hosszú, és sok izgalmat rejtő utazásnak.

Eme írásban arra teszek kísérletet, hogy átadhassam a kedves olvasónak Szeredi Györgyi lenyűgöző és inspiráló történetét, aki a saját szívét adta a világnak, és Kenyában szerzett élményei által megújult látásmóddal tért haza. Pillantsunk be együtt abba a varázslatos világba, amely ráirányította kolléganőnk figyelmét is arra, mi is az igazán fontos az életben.

-Györgyi! Tudjuk rólad, hogy érzékeny ember vagy, szívesen segítesz az elesetteken, a rászorulókon. Hogy kerültél Kenyába az idén segíteni? Pontosan hol is voltál?

-Az alapítvány a nevét a Taita-hegységről kapta. Ez a hegység Kelet-Tanzánia és Dél-Kenya közötti keleti íven van, mely a Nairobi-Mombasa vasútvonal mentén található Voi városból közelíthető meg. A hegységet gyönyörű szavanna veszi körül, a Tsavo Nemzeti Park zebrákkal, ragadozókkal, elefántokkal, gazelákkal. Éghajlatát Mombasa óceáni éghajlata határozza meg. A Taita –hegységnek nagyon változatos növény- és állatvilága van. Számos endemikus faj él itt. A Helsinki Egyetemnek van egy kutatóközpontja a hegységben. Az árvaházat, ahol szolgálatot teljesítettem, a katolikus mombasai Szent József Szerzetesrend apácái vezetik. Bura Mission faluban található a rend egy központja is: Sisters of St Joseph Moher House néven. Az árvaház fenntartója 2006 óta a Taita Alapítvány az Afrikai Gyerekekért. A gondozottak teljes ellátását, oktatását, tandíját, az árvaház működését finanszírozza, egy német alapítvány pedig a felújításokat, és a legújabb beruházásokat fedezi. Az alapítványnak köszönhetően nem csupán az érettségiig jutottak el a gyerekek 17 év alatt, hanem 4 fő már felsőfokú végzettséget is szerzett, diplomával rendelkezik, és egy fő pedig 2024 áprilisában kap diplomát, egy másik fiatalember pedig most várja az értesítőt, hogy elkezdhesse egyetemi tanulmányait, építészmérnök szeretne lenni.

-Hogy került a lehetőség a látókörödbe, mióta tervezted az utazást és milyen magyarországi megelőző lépések vezettek a kenyai induláshoz?

-2019 júliusa óta tudom, hogy menni fogok Afrikába. Egy nemzetközi gyülekezetbe jártam Stockholmban több évig. Ott kaptam a szívembe egy üzenetet, Kenyába fogok menni. Ezután jelent meg 2019 szeptemberében Egerben egy kenyai diák, majd karácsonykor egy kedves videófilmet osztott meg a Facebookon egy régi túratársam. A videón Nági, egy magyar énekesnő énekelt afrikai gyerekekkel. Meglátni és megszeretni. Az interneten azonnal megtaláltam a Taita Alapítványt, felvettem velük a kapcsolatot és jelképesen örökbe fogadtam egy kedves, bájos kisfiút az árvaházból. Az alapítvány támogatója és önkéntese lettem. Az Afrika Expón és más összejöveteleken veszek részt az alapítvány képviseletében, népszerűsítve tevékenységét, támogatókat keresve az árva gyerekek megsegítésére. Sajnos a COVID-19 miatt ez a tevékenység két évig nem volt túl aktív...

Amikor megismernek az alapítvány önkéntesei, koordinátorai több év után, akkor jöhet szóba az, hogy kimehess önkéntesként az árvaházba személyesen is. Csak ajánlással lehetsz kinti önkéntes. A kiutazást megelőzi egy személyes ismerkedés az alapítvány vezetőivel. Egy korábbi utazó felkészít személyesen a feladatra, illetve van egy kézikönyv, amely minden információt csokorba gyűjt, ami a kint tartózkodáshoz kell. Nagyon sok önkéntes segített, támogatott engem is. A személyes koordinátoraim magasan képzett, kedves, tiszta szívű személyek voltak. Hálás vagyok nekik. Nélkülük nem sikerült volna.
Van egy afrikai mondás: „Ha gyorsan akartok haladni, menjetek egyedül. Ha messzire akartok jutni, menjetek együtt."

-Mióta az életed része az önzetlen segítés?

-Kisiskolás voltam, amikor láthattam a vietnami háború és a kambodzsai Pol Pot rezsim szörnyűségeit. Sírva ültem a képernyő előtt. Az elnyomottakkal, nyomorultakkal szemben ekkor alakult ki bennem egy szolidaritás. 1982 őszén pedig megismerkedtem egy laoszi biológus hallgatóval az akkori főiskolán, aki szintén délkelet-ázsiai fiú volt a fentebb említett régióból. Sajnos 3 év után haza kellett mennie a fiúnak. 30 év után tudtunk találkozni újra, akkor már nagyon beteg volt, ebben az évben hunyt el. A Magyarországon tanuló többi hallgatóval is testvéri kapcsolat alakult ki. 41 év óta tart ez a barátság. Távol a hazájuktól talán tudtam segíteni a laoszi diákoknak. A világ egyik legszegényebb országa volt Laosz a 80-as években. A magyar nyelv gyakorlásában, tanulásban, jegyzetek lektorálásában is sokszor besegítettem. Én lettem sokuknak a magyar családja. Magyarországot második hazájuknak tekintik. Rengeteget tanultam tőlük. Miattuk lett tanári diplomám is az egri egyetemen. Az életemet változtatták meg. Érzékennyé tettek a nélkülözőkkel szemben. A Magyar-Laoszi Baráti Társaság néven, a magyar Külügyminisztériumban is bejegyzett társaságnak is tagja vagyok. A régi barátok sokszor nagykövetként jönnek vissza Magyarországra.  

1991-ben döntöttem el, hogy követem Jézust, azóta olvasom a Bibliát. Jakab levelében (1:27) ez áll: „Tiszta és szeplő nélkül való istentisztelet az Isten és az Atya előtt ez: meglátogatni az árvákat és özvegyeket az ő nyomorúságukban, és szeplő nélkül megtartani magát e világtól."

-Mesélj az Egerbe érkező, más kultúrából származó hallgatókkal való viszonyodról, őket hogyan segíted?

-1985 és 2015 között nem voltak laoszi hallgatók Magyarországon. 30 év szünet után 2015-től újra megújult a laoszi és magyar kormány között a kapcsolat. 2015 óta van ismét laoszi hallgató az egri egyetemen. Az új generációs laoszi hallgatók által több más diákot is sikerült megismernem más kontinensek országaiból. Évek óta Maminak hívnak, én lettem a magyar anyu. Rendszeresen összejövünk, szeptember, június, karácsony nem telik el „chicken-party" nélkül. A különböző vallások étkezési szokása miatt csak a csirkehús jöhet szóba. A hallgatók is meg szoktak hívni egyetemi programokra. Ezek a hallgatók biztosítanak szoktak arról, hogy a hazájukban, az otthonukban mindig vetett ágyam van.

Legtöbbet hivatalos ügyekben tudtam segíteni: diákigazolvány igénylése, tartózkodási engedély kérése, adószám, TAJ szám megigénylése. Ma már nagyon szervezetten az egyetem ezt lebonyolítja. Olyan természetes az is, hogy olykor az otthonomban alszanak diákok. Ilyen például a diplomaosztás után, a haza utazás előtt, amikor már nincs kollégium.

Egy kedves kenyai hallgatónak a legtöbbet abban tudtam segíteni, hogy a felesége részére megszereztük fél évre a magyar vízumot, a magyarországi tartózkodási engedélyt.

Volt már olyan eset is, amikor olyan hallgató, akinek megszűnt a tanulmányok végeztével a kollégiuma, Erasmus+ ösztöndíj megigénylése miatt bejelentett címe a lakásom volt.

-Beszélj arról kérlek, mit vártál és mit kaptál Kenyában?

-Különleges, szép országot vártam barátságos emberekkel. Ez igaz is lett. Részben. Nagyon zavart engem, s minden humorérzékemet elveszítettem az erőszakos, gyakran tolakodó leszólítások miatt, hogy vásároljak, hogy válasszak taxit, hogy vegyek bármiféle szolgáltatást... Erőszakosak voltak velem. Rengetegen kértek pénzt, azonnal tudták, amint megláttak, hogy én fogom őket támogatni Európából. Ez napi rendszerességgel megtörtént. Ha a kenyaiakon múlt volna, cipő nélkül jöttem volna haza, annyira akarták a cipőmet is.

-Milyen újat tanultál a kint töltött idő alatt? Magadról? A világról...

-Különböző törzsekről sokat tanultam: kikuyu, luhya, kissi, luo, masai, grisszi, taita. Már képes vagyok felismerni a törzsi jellemzőket, az ember típusokat, hagyományaikat. Volt alkalmam megfigyelni, megtanulni a taita népcsoport mwazindika nevű táncát. Felismerem már a Kelet-Afrikában őshonos növényeket. Megtanultam a fejemen szállítani termetes zsákokat. Tudok afrikai ételeket készíteni: chapatit, ugalit, sukuma wikit és boborót.

-Mit kellett "elengedned" a kint tapasztaltak hatására?

-Több problémát fedeztem fel az árvaházban. Az árva gyerekek érdekeinek képviselete fontosabb mindennél. Különösen megviselt, hogy a középiskolás korúak közül 5 főt elbocsájtottak az árvaházból rossz jellemre hivatkozva. A problémák miatt adódtak konfliktusok. Volt részem képmutatásban, a cinizmust nehezen viselem. A neheztelést az érintett személyek felé nagyon nehezen tudom elengedni. Az árvaházban dolgozó dadákkal nagyon jóban voltam. Mindenben harmonikusan tudtunk együttműködni. Kölcsönösen tudtuk támogatni egymást. Sokat beszélgettünk, nevettünk együtt. Nagyon kedvesek, jó humorú, vidám csapat. Ezt nem akarom elengedni, mindig fogok rá emlékezni.

-Hogy érzed, változtál az út során?

-Azt hiszem, igen. Bölcsebb lettem talán. Megfontoltabban leszek képes megnyilatkozni egy-egy nehéz helyzetben. A nehézségeket könnyebben fogom talán kezelni. Hakuna matata, ahogy a szuahéli mondja!

-A hit mennyiben életük része az otthon kis lakóinak, a munkatársaknak?

-A gyerekek vallásos nevelést kapnak. A katolikus egyház 3 nővére a nevelő. Katolikus iskolába járnak a tanulók. Napi rendszerességgel este 17.30-tól ima alkalom van, legtöbbször az apácák nélkül. A gyerekek a nagyobb lányok vezetése mellett mindnyájan részt vesznek az imában. Rendkívül szervezettek, az idősebbek nagy tekintéllyel bírnak. Minden vasárnap ott vannak a vasárnapi iskolában. Hétközben is vannak katolikus foglalkozásaik. Katolikus jelképekkel vannak körbevéve. Dalokat énekelnek, imákat tanultak meg. Beszéltem a gyerekeknek arról, hogy személyesen, saját szavaikkal is lehet imádkozni Jézushoz. Nem feltétlenül szükséges ehhez előre gyártott szöveg.

Rendszeresen találkoznak a gyerekek más apácákkal is. Ebben a légkörben nőnek fel, ez a példa. A felnőttek, a dolgozók többsége is katolikus. Vannak olyanok, akik pünkösdi gyülekezetbe járnak. Burában nagyon jó a katolikus közösség. Rendszeresen vannak közös programjaik. Mombasába is átjárnak katolikus programokra.

-Mi jut eszedbe a következő szavakról a kenyai utazásod óta?

tolerancia:

-A terrorizmussal szemben nulla tolerancia van Kenyában. A gyakorlatban ez azt jelenti, hogy áruházakba géppisztolyos őrök csak a detektoros kapun át, szigorú ellenőrzés után engednek be. Az új, kínai expressz vonatra és az állomás területére is fokozott ellenőrzés után mehetsz tovább. Kutyákkal és átvilágítással 5-ször ellenőriztek, mielőtt a vonatra felszállhattam. A bankoknál, intézményeknél is fokozott ellenőrzés, géppisztolyos biztonsági szolgálat van. Ilyet Magyarországon nem lehet látni.

A gyerekek kihágásaival szemben szintén nulla a tolerancia. Bevett afrikai szokás a gyerekekkel szemben a testi fenyítés az iskolákban, családokban egyaránt. Ennek ellenére nincsennek lelkileg sérült gyerekek. Életrevalók, elevenek, mosolygósak, kedves, tisztelettudó, kistücskök az afrikai gyerekek.

rasszizmus:

-Nagyon nehezen dolgoztam fel azt a sok megaláztatást, amit fehérként kellett átélnem feketék között. A fehér ember szuahéli nyelven Mzungu. Gúnyolódtak, kinevettek, beszóltak az árvaházon kívül, különösen a nagyobb városokban. A szabad áras piacokon sokszor tízszeres áron akarták eladni a portékákat. Burában, a faluban is durván szólítgattak, gúnyolódtak kezdetben. A kis, magán afrikai buszokkal - a matatuval - is magasabb áron utaztattak az első hetekben. Ahogy telt az idő, megismertek, elfogadtak, barátok lettünk. Elterjedt a híre, hogy velük élek, a termés betakarításánál ott vagyok, pelenkát cserélek, gyerekek között töltöm napjaimat, mosok, takarítok, nem vagyok „Madam". A csomagokat én is afrikai módon a fejtetőmre tettem vásárlás után. Ettől kezdve már messziről hangosan köszöntöttek, segítőkészek voltak, együtt nevetgéltünk. Autók álltak meg, vettek fel, hogy ne kelljen matatura várnom. Különösen sokat beszélgettem tanár kollégákkal. Sok-sok meghívást kaptam iskolákba, családokhoz, korábbi árvákhoz. Idő hiányában oly sok nagyszerű dologról maradtam le.

Isten:

-Rengeteg gyülekezet van Kenyában. Teljesen mindennapos dolog Istenben hinni. Séta közben vasárnap, bárhol találsz egy-egy hangos csoportot, akik Istent dicsérik. Katolikus, anglikán, pünkösdi, baptista és iszlám gyülekezet békében élnek a mindennapokban egymás mellett. Utazások közben is evangéliumi zenék a matatukon, utcákon. Feliratok, táblák, üzenetek Jézusról, Istenről, szerte az országban. Taita-hegység legmagasabb, 2180 m-es csúcsára, a Vuriára akartunk feljutni. Bementünk egy 70 fős, pünkösdi gyülekezetbe. Feltűnő jelenség lettem közöttük. Felkértek, hogy mutatkozzak be, felvittek a színpadra. Elmondtam, hogy 34 éve Jézus követője vagyok, s támogatóként, önkéntesként mentem Afrikába árvák közé. Felálltak, hangosan tapsoltak percekig, sokan meghajoltak előttem, megsimogattak, ahogy elbúcsúztam tőlük. Megtisztelő volt.

szegénység:

-Kenya Afrika 3. legprosperálóbb országa. Mégis a fővárosban található a világ legnagyobb nyomortelepe Kibera néven. Megdöbbentő látvány a bádogváros. Nagy a munkanélküliség, a pénztelenség. Elképzelni sem tudjuk Európából azt a nélkülözést, ami ott van. Húst szinte nem esznek. Egyoldalú a táplálkozás. Az árak emelkednek. Kevés embernek van társadalombiztosítása, ritka az, akinek jár nyugdíj. Alacsony az átlagéletkor is. A sáskajárás vagy az elmúlt 40 év legnagyobb szárazsága a mezőgazdaságból élők megélhetését veszélyezteti. Nincs közbiztonság. A lakóegységek, intézmények, iskolák szögesdróttal vannak körbe véve. Folyamatosan azt hallottam, hogy veszélyes egyedül menni. Fokozottan kell vigyázni az értékeimre. Többször előfordult, hogy féltem. Nagyon bénító tud lenni ez a félelem.

boldogság

-Kenya népe nem egy „depressziós nép". Hangosan, jókat lehet velük kacagni. Bárminek örülnek. Azonnal táncra perdültünk a legkisebb öröm miatt is. Könnyen rávehetők a mókázásra. Gyerek, felnőtt egyaránt könnyen táncra fogható. A vizes kanna pedig kiváló dob. Nagyon vidám az élet az árvaházban is. Vajon ez-nem a boldogság jele?

-Volt időd turistáskodni? Mit láttál, mit ismertél meg az országból? Van-e esetleg hasonlóság Magyarország és Kenya között?

-Nairobiba, a fővárosba érkeztem és onnan indultam vissza Magyarországra. Több napot töltöttem el az Egerben tanuló kenyai barátommal és családjával. Nagyon kedvesek voltak hozzám, ők mutatták be Nairobit. Láthattam a modern felhőkarcolókat Nairobi belvárosában és egy torony tetejéről a város látképét. A Kikuyu nevű városrészben pedig laktam. Ez az a városrész, ahol a Távol Afrikában c. Oscar-díjas film igaz története játszódott. Jártam a Karen Blixen házánál is, ami ma Nemzeti Múzeum. Gyönyörű zsiráfokat etethettem egy majorban. Voltam egy csodaszép farmon, ahol krokodilok tucatját nevelték. Mombasában eltölthettem néhány napot. Fehér homok, kókuszpálmák, óceán, a Világörökség része a Fort Jesus elnevezésű portugál erőd a XVI. századból, óváros halpiaccal, muszlim lakosokkal, elefánt agyart formáló városkapuk. Ezeket mind volt alkalmam megnézni, élvezni. A Taita-hegység bejárása, a legmagasabb csúcs, a Vuria is hatalmas élmény volt a páfrányerdejével. Gyönyörű panorámák, teraszos gazdaságok, sziklák, hegycsúcsok mind-mind a szívemhez nőttek. A Taita-hegységet körülölelő szavanna, a Tsavo Nemzeti Park a zebrákkal pedig felejthetetlen. Elefántcsordák, óriás gazellák, veszekedő Baboonok (majom), lehet ezt elfelejteni? A Mombasa - Nairobi vasútvonal is nemzeti parkokat, természetvédelmi területeket szel át. Sok csodában volt részem, amikor afrikai állatokat láthattam utazás közben is: Thomson-gazellák, strucc, zsiráf, zebra. Fantasztikusak. És, hogy van-e hasonlóság a két ország között? Talán igen.  Hiszen Kenya és Magyarország is gyönyörű, tele nemzeti parkokkal, természetvédelmi területekkel. Kenyában az első nemzeti parkot 1948-ban hozták létre, hazánkban pedig 1979-ben. Nálunk és Kenyában is vannak zebrák az úttesteken. De van egy különbség. A kenyai zebrák mozognak! És hát a globalizáció: standard nemzetközi márkák, kínai termékek, szupermarketek, ATM-k, bankok, okos telefonok mindkét helyen vannak. És Kenyában is jelen van a Vodafon, Safaricom néven.

(emerzsé)