Tudomány és hagyomány – a Geotábor tanulmányútjai
Első tanulmányutunk a poroszlói Tisza-tavi Ökocentrumba vezetett, ahol a víz eleméről szereztek ismeretet a diákok. Az emberi szervezet számára különösen fontos ez az éltető elem, aminek sok olyan tulajdonsága fontos, amiről a kisebbek talán még nem tudatosan hallottak. Kipróbálhatták a pH-érték mérést a saját italukban, szénsavas üdítőkben, a tóban, a bátrabbak még a saját szájukat is tesztelték. Az épületben az idegenvezetés során hazánk vízközeli állataival ismerkedhettek meg. A hüllők, békák és rágcsálók után a legnagyobb mosolyt a vidrák csalták arcukra. Az igazi élményt viszont mindenki számára Európa legnagyobb édesvízi akváriuma okozta, amely folyosóján áthaladva a Dunát egykor uraló hatalmas testű vizák úsztak át a fejünk felett. A kilátóból szemügyre vettük a régi nevén „Kiskörei víztározót”, hiszen a Tisza-tó mesterségesen jött létre, zsilipek által szabályozva. Ebéd után pedig testközelből is megtapasztalhatták a vizet: a poroszlói strand várta őket, és egy kenuzás, mely során a tó madárvilágát is megfigyelhették a szemfülesek.
A közvetkező nap egy közösségi program mellett egyetemünk Csillagvizsgáló és Tudományos Élményközpontjába vezetett, ahol Murányi professzor úr kápráztatott el minket a természettudomány izgalmas kísérleteivel. Az anyagok gőzölögtek, színt változtattak, megfagytak, robbantak – és mindehez kaptak egy-egy rövid összefoglalást, milyen törvényszerűség állt a reakció hátterében. A látványos előadás után második tanulmányutunk célpontja Mezőkövesd volt, ahol Hajdu Ráfis János saját gyűjtéséből álló egyedülálló Gépmúzeumot tekintettük meg. Egy focipályányi „vas” volt tematikusan elhelyezve, idegenvezetőnk pedig nagy lelkesedéssel mesélt a kardántengelyektől a belső égésű motorok csodájáig mindenről. Interaktív kiállítás révén diákjaink felpattanhattak a százéves traktorokra, forgatták a kézi esztergagépeket vagy mosógépet, így tudták a robotika szakkörösök összehasonlítani a régi mechanikus elveket a modern meghajtású robotok világával. Mezőkövesden a tudomány mellett jutott idő a hagyományra is: végig sétáltunk a Hadas városrész nádtetős portái előtt, és meghallgattuk Kisjankó Bori néni történetét, aki világhírűvé tette a matyókat kézműves termékei által. Sokaknak manapság nehéz lehetett elképzelni azt a világot, ahol három generáció osztozik néhány négyzetméteren, hónapokig távol vannak a férfiak a mezőgazdasági munkák miatt, és gépek helyett minden házimunkát kézzel készített eszközök segítettek. Miután megfigyelték a paraszti ház minden szegletét és a népi mintákat, a Hadas Látogatóközpont interaktív érintőképernyőin lehetett belehallgatni a Bartók matyó népdalgyűjtéseibe, vagy végig nézni a díszes mennyasszonyi ruha rétegeit, és a mesterséges intelligencia által beállított árvalányhajas kalappal vagy rózsás fejkendővel szelfit készíteni.
Mindkét nap jó hangulatban telt, ahol a közösségi élményeken túl bőven volt lehetőségük természettudományos ismereteket is szerezni, és sokan ügyes kérdésekkel már meglévő tudásukra építve bekapcsolódtak az előadók gondolatmenetébe.
